A karácsonyi versek lélek-magjai

Egy bölcs asszony egyszer ekképpen fogalmazott a szeretet ünnepéről: a karácsony nem más, mint az esztendő szíve. Mily találó ez a megfogalmazás, hiszen az egész éves testi és lelki fáradalmakban, végre elérkezik az idő, amikor nem az észre, nem a hasra és nem a terhektől roskadozó vállakra gondolunk, hanem a szívre is.

A karácsonyi versek a szív táplálékaivá formálódnak ebben a sötétségből kilábalni kívánó időszakban, amikor a legrövidebbek a fénnyel átitatott nappalok és az éjszaka egyre iparkodik magára ölteni fekete köntösét.

Ilyenkor elcsitulnak a törtető vágyak és indulatok, a haragos dübörgések, az ajkak csípős szócsapásai, az ész lüktetése és minden idegsejt a bensőre figyel. Ady csodálatosan szólt e szent ünnep misztikumáról A lelkem Kánaán-magjai versében, hogy: „Majd a galambok lesznek lomha varjak”.

Igen, ilyenkor megnemesülünk, megtisztulunk, megbékélünk önmagunkkal és a környező világgal, átalakulunk, jobbá leszünk. A karácsonyi versek szeretet-magjai, ekkor nagyobb eséllyel lelnek tápláló lelkek talajára. A csend is „megszólalhat”, hangot adhat fenségességének a karácsonyi versek szárnyain, és az érző lélek meghitt hangulatában meleg szeretetettel töltődik.